„TUDOM, HOGY ÉN NEM, DE TE HIÁNYZOL…”

A spirituális tanok egy része szerint nem illik dühösnek lenni, haragudni, negatív érzelmeket táplálni – holott igenis, van az a pillanat, amikor meg kell élni a dühünket, haragunkat, hogy aztán el tudjuk engedni, tovább tudjunk lépni. Ezt az őszinte és szenvedélyes írást azért közöljük, hogy lássátok, milyen megélni ezeket az érzéseket, mint a  feldolgozási folyamat […]

ÚJRATERVEZÉS, MERT A FÉNY MINDEN ÉVBEN MEGSZÜLETIK

A mai kor egyik nagy feladata a spontaneitás megtalálása és megélése, amihez tagadhatatlanul szükség van egyfajta világ rendjébe – ha úgy tetszik, gondviselésbe – vetett hitre. Gondolatok a téli napforduló, a fény születése kapcsán.  Évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt a legtöbb ember a saját portáját is ritkán hagyta el, nemhogy a faluból kilépjen és világot lásson. Persze, […]

KARÁCSONYI GONDOLATMORZSÁK

Vége a Karácsonynak, a szeretet ünnepe elmegy egy évre pihenni és maga után hagy egy tonna maradékot, pár mázsa csomagolópapírt, több száz semmire sem használható ajándékot, és sok háztartásban bankhiteleket, hogy a tökéletesség érzése legalább egy-egy pillanatra meglehessen. Már hetekkel az ünnep előtt sem vágytam egyetlen boltba sem. Az ajándékokat megrendeltem a neten, minimálisan a […]

CSIGAHÁZ

Emberek vagyunk, egymás mellett, együtt élünk, a társadalmi rétegződések bugyraiban. Dolgozunk, gyereket szülünk, nevelünk, nevetünk, sírunk majd új szintre lépünk. A körforgás az, ami végeláthatatlan sorban tekeri az élményeinket, emlékeinket egymás után, hogy meghatározza személyiségünk, viselkedésünk, önmagunk. Szerepek sokasága határoz meg minket, mégis egyre több energiát fektetünk abba, hogy a szerepek alatt az önvaló, a […]

AKKOR IS SZERETSZ MAJD, HA MÁR NEM SZERETSZ?

Olyan könnyű kimondani a boldogító igent. Sok-sok rózsaszín puffancsos álom ködébe borulva megtervezzük a felnőtt életünk tapasztalat, tudatosság nélkül. Nulla előrelátás, ennél is kevesebb realitás, a hiszen szeretjük egymást szlogenjére… Aztán a dopaminfelhő enyhülésével és a célok teljesítésével  vagy csupáncsak a változásaink miatt valahogy alábbhagy a nagy elszántság. Komoly válságokon mennek át körülöttem kapcsolatok, az […]

ŐSBIZALOMBÓL ÖNBIZALOM

Ma egy kedves barátnőm kérdezett rá a közösségi portálon a gyermekek önbizalmára. Előadást tart a témában, és mivel engem is megszólított, kattogok rajta egy kicsikét. Honnan is jön az önbizalom? Zsigerből azt írtam neki, hogy a gyerek, azaz a későbbi felnőtt önbizalma nagyban függ a kötődéstől… Hiszen az egészségesen kötődő gyermekből érzelmileg stabil felnőtt érik. […]

GÁTVÉDEREK, LELKIPÁSZTOROK VAGY PUSZTÁN DÚLÁK?

A nyolckarú hindu Síva-szobrokon pihent meg a napokban a szemem… Elterelt egy olyan irányba, ami még részemről sem megszokott. Annyi feladatunk, annyi tennivalónk, megannyi arcunk és szerepünk van ebben a csodálatos földi létben, hogy szinte megfogalmazhatatlan. És mennyire hálásak lehetünk, hogy a legegyszerűbb szerepnek tűnő támogatás is ezer arccal áll előttünk, és semmi hasonlóságot nem […]

ÉN MEG ÉN ÉS A FÉNY

Karácsonyi ars poetica Épp elmúlt karácsony. Lassan minden gyomor repedésig telt jobbnál jobb étkekkel, végiglátogatódott minden család és barát, némi alkoholmolekula még kering az erekben, de már mondhatjuk, hogy túléltük és megéltük a karácsonyt. Örömben, harmóniában töltöttünk pár napot, kipihenve és feltöltődve várjuk a szilvesztert, amikor ugyanis újra kötelező lesz a jókedv és a mulatás, a mosoly, kacagás, természetesen […]

NAPELEMMEL MŰKÖDÖK

Dézsi Réka válaszol   Mikor nevettél utoljára úgy igazán, teljes szívből?  Az az igazság, hogy én sokat nevetek, és mindig szívből, ehhez szerencsére kiváló partnereim a gyerekeim, akiket rendkívül frappáns humorral áldotta meg az Úr. Úgyhogy nálunk nincs nap nevetés nélkül. Mikor sírtál utoljára? Ma délelőtt moziban voltunk a lányommal és megnéztük az Így neveld a sárkányodat harmadik […]

A TESTEM NEM CITROM

Ina May Gaskin Budapestre látogat. Hozzánk jön, magyar nőkhöz, férfiakhoz, anyákhoz, apákhoz, hogy velünk legyen. Hogy belengje a magyar szülészeti ellátást az ő lénye. A tudása, a szeretete, a tapasztalata, a bölcsessége. Olyan ő, mint a bölcs nagymama, aki unokáinak ad útravalót, a könnyedebb, szebb szülésért. Azért, hogy nekik könnyebb legyen, azért, hogy nekik jobb legyen. […]