Ina May Gaskin Budapestre látogat. Hozzánk jön, magyar nőkhöz, férfiakhoz, anyákhoz, apákhoz, hogy velünk legyen. Hogy belengje a magyar szülészeti ellátást az ő lénye. A tudása, a szeretete, a tapasztalata, a bölcsessége.

Olyan ő, mint a bölcs nagymama, aki unokáinak ad útravalót, a könnyedebb, szebb szülésért. Azért, hogy nekik könnyebb legyen, azért, hogy nekik jobb legyen. Tegereket repül át jóval hetven fölött, hogy megtöltse azokat a kíváncsiság-batyukat, amiket elé viszünk.

Nagy dolog ez nekünk… És az időzítés sem véletlen, meg az óriási érdeklődés sem.

A magyar családok javítani szeretnének a születési ellátáson, reménykedve látom, hogy a szakma is. Kicsit azt látom, hogy amin oly sok éve munkálkodunk, kezd kicsírázni. Kezdenek közeledni a nézőpontok, körvonalazódik a cél.

De az is lehet, hogy messze nem, hogy csupán az én rózsaszín világomban javul a helyzet, és rengetegen szenvedik meg kínkeservvel gyermekük érkezését…

Talán a teljes igazság a két véglet között van. Ina May jön, hogy támogassa egy lelkes, változást óhajtó csapat kezdeményezését egy jobb ellátás reményében.

Évek óta ismerem Őt. Még a férje emlékét is őrzöm, kedves mosolyát és hippi lényét. Az életút, amit Ők bejártak, példaértékű. Hitet ad abban, hogy hippi szívvel, jószándékkal és tenni akarással a környezet, a köztudat, az életmód, az életminőség megváltoztatható, jobbá tehető.

Két kedvenc idézete meghatározza a hivatásom.

„Ha egy nő a szülése alatt nem olyan, mint egy Istennő, akkor nem a megfelelő személyek veszik körül.”

Ez bizony egy nagyon erős mondat. Hány meg hány olyan szülésnél éreztem magam fölöslegesnek, amikor küzdöttem az elemekkel, a saját és a jelenlévők démonaival úgy, hogy még Szent György is megirigyelt volna a sárkányaimért, és ahol azt hittem, az istennő láthatatlan… Vagy talán mégsem? Gyakran a legkilátástalanabb pillanatokban, amikor az elvárások, a félelmek, a múlt, a jelen, a jövő egybeolvadásában megcsillant a teremtő Isteni pillantás, és akkor megnyugodtam. És volt sok-sok olyan szülés, ahol minden sejtemben érzékeltem, az anya minden mozdulatán láttam a JelenLétet… A csoda manifesztálódásaként megjelent az égi csúszda, amin gyermek érkezett a Föld nevő bolygóra újszülöttként, tiszta lappal…

A másik idéset pedig:

„A testem nem citrom.”

Ne csavard ki… Folytatom és kiegészítem azzal, hogy sem a lelkem, sem az érzelmeim és az életem sem „egy citrom”. Nemcsak a szülőszobán nem, a mindennapi életben sem. Mások számára sem, és igen, saját magam számára sem. Sokszor magamat kell figyelmeztetnem arra, hogy nem vagyok citromból, és nem a savanyúság vagy a nyálképződés miatt… Ez a mondat tanított meg engem arra, hogy

megtanuljam saját magamat szeretni, óvni, védeni, értékelni.

Hiszen mindenki önmagában egy csodás teremtmény, aki egyedülálló és megismételhetetlen mikoruniverzum a nagy galaxisban. Mindannyiunk fényére és energiájára szükség van ahhoz, hogy a Fény láthatóvá váljon mindenki számára.

Ina May üzenete egyértelmű:

a béke a Földön a szülőszobán kezdődik.

És ezáltal mindannyian, akik a szülésben segítkezünk, tiszta szívvel vagyunk a béke nagykövetei. Alázattal és szeretettel, melegséggel és lelki békével, elvárásmentesen segítjük az új generáció érkezését, hogy minden egyes szüléssel egy picit jobbá tegyük a mi kis és nagy világunkat.

Nagy öröm számunkra, hogy támogatóink között láthatjuk és inspirálódhatunk Soma Mamagésával, Pásztor Annával, akik nemcsak jelenlétükkel emelik az együttlétünket, hanem személyes történeteiket is megosztják velünk, hogy erősítsenek a nehéz pillanatokban, hogy kitartásra bátorítsanak, és hogy általuk és velük megélhessük az anyaság azon szépségét, ami minden áldozatot és energiát megér.