kép: pixabay.com

Annyira egyszerű a recept. Ahogy a boldog élethez az önbizalom vezet, úgy az anyasághoz is. Ha megfigyeljük a környezetünket, egy iparág épült arra, hogy bizalmatlanságban, feszültségben, folytonos aggódásban tartson minket. És, ha jól belegondolok, bárcsak egy iparág volna. Hiszen termékek ezrei hirdetik azt a téveszmét, hogy jobbá válik általuk az életünk… Tényleg? Megérdemled? Jár neked? Megteheted? És mi válik attól jobbá? Ha este ugyanúgy lerágod a tökéletesre reszelt körmeid, ha a gyerek nem úgy alszik el, mint tegnap… Semmi. A termék nem hoz könnyebb életet és jobb anyaságot sem, önmagában.

Természetesen sok olyan apróság van, ami könnyít az életünkön. De a belső tartás, az önbizalom nélkül semmit nem érnek. Azt tapasztalom, hogy a legnagyobb gyilkos a bizonytalanság. Amikor a szív háborúzik… önmagával. Amikor tombolnak az érzelmek, és egyik lehetséges választás sem elég jó. Sok anyával találkoztam, miután hazaértek gyermekükkel. Sok olyan volt közte, aki megfogni is alig merte. A pelenkázás kész tortúra volt, nem beszélve a fürdetésről köldökcsonk ápolásról netalán szoptatásról.

Túl sok elvárás, túl sok helyre való megfelelés, túl sok odafigyelés… mit adjak a gyerekre, mit ehetek, mit ihatok, hogyan ülhetek, hogyan szorítsam a hüvelyem, mikor is kell elengednem, hogyan vegyek levegőt…? Asszonyok, álljunk meg egy pillanatra!  A tudatosság nem azt jelenti, hogy beprogramozott robotok vagyunk… Igen, mindent megteszünk, a saját korlátaink között, a saját egyéniségünk, lehetőségeink, tudásunkhoz képest kihozzuk magunkból az eleget. Nem a maximumot, nem a tökéletest…

A szülés utáni hetek a mézeshetek, amik úgy jók, ahogy neked jók. Az esküvő után a nászútra sem órával, mérleggel, teljesítménytúra útvonallal vágsz neki. Nem az a vágyad. A vágyad az, hogy időt, figyelmet, energiát fordíts arra a személyre, akivel épp összekötötted az életed. A szülés után a gyermeked az, akire figyelmet fordítasz. Vele vagy. Őt próbálod megismerni. Felfedezni jelzéseit, rögzíteni első mosolyának rezdülését, kitalálni mit álmodhat, ráérezni, mire van szüksége.

NE A KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEK TÖKÉLETESÍTÉSÉN DOLGOZZ, HANEM A BELSŐ HARMÓNIÁD KIALAKÍTÁSÁBAN. Ne a netes csoportokban keresd a válaszaid, nézz a gyerekre… Várod azt, hogy a védőnő, az orvos, a szomszéd, az anyád, az anyósod, a barátnőd megmondja, hogy hogyan neveld fel a gyereked. Tényleg azt hiszed, ők tudják? Vagy azt, hogy JOBBAN tudják? Elárulok egy titkot. Fogalmuk sincs arról, hogy a te gyerekednek mi a jó, hiszen ők nem a te gyereked anyjai. Mivel te töltesz napi 24 órát a gyerekeddel, a világon senki nem tudhatja nálad jobban, hogy neki mi a jó, mi a jobb… mi a legjobb…

Segítsétek vissza magatokat abba a gyermeki tudásba, amikor babáztatok. Amikor a játékbabád pelenkáztad, nem volt benned kétség 4 évesen… akkor 35 évesen honnan került oda? Megtanultad elfelejteni a belső bölcsességed? Szaladj utána. Bátran nézz vele szembe, kerítsd elő, karolj bele és indulj meg a saját anyaságod útján. Segíteni az tud, aki elvárásmentesen szeret téged és elfogad, mindenki más csak a saját traumái meg nem oldott sarát dobigálja rád. Tényleg arra van szükséged? Akkor vidd. De ha a magad életére vágysz, tartsd magad távol a hivatlan prókátoroktól, azoktól, akik úgy adnak tanácsot, hogy fogalmuk sincs az életedről és  családodról. Állj ki magadért és gyermekedért, mert az anyaság mellékhatása a felnőttség és a gerinc… És egy magabiztos anya ma is irányíthatatlan amazon, pont, mint őseink idején…

Post Views: 234