A TESTEM NEM CITROM

Ina May Gaskin Budapestre látogat. Hozzánk jön, magyar nőkhöz, férfiakhoz, anyákhoz, apákhoz, hogy velünk legyen. Hogy belengje a magyar szülészeti ellátást az ő lénye. A tudása, a szeretete, a tapasztalata, a bölcsessége.

Olyan ő, mint a bölcs nagymama, aki unokáinak ad útravalót, a könnyedebb, szebb szülésért. Azért, hogy nekik könnyebb legyen, azért, hogy nekik jobb legyen. Tegereket repül át jóval hetven fölött, hogy megtöltse azokat a kíváncsiság-batyukat, amiket elé viszünk.

Nagy dolog ez nekünk… És az időzítés sem véletlen, meg az óriási érdeklődés sem.

magyar családok javítani szeretnének a születési ellátáson, reménykedve látom, hogy a szakma is. Kicsit azt látom, hogy amin oly sok éve munkálkodunk, kezd kicsírázni. Kezdenek közeledni a nézőpontok, körvonalazódik a cél.

De az is lehet, hogy messze nem, hogy csupán az én rózsaszín világomban javul a helyzet, és rengetegen szenvedik meg kínkeservvel gyermekük érkezését…

Talán a teljes igazság a két véglet között van. Ina May jön, hogy támogassa egy lelkes, változást óhajtó csapat kezdeményezését egy jobb ellátás reményében.

Évek óta ismerem Őt. Még a férje emlékét is őrzöm, kedves mosolyát és hippi lényét. Az életút, amit Ők bejártak, példaértékű. Hitet ad abban, hogy hippi szívvel, jószándékkal és tenni akarással a környezet, a köztudat, az életmód, az életminőség megváltoztatható, jobbá tehető.

Két kedvenc idézete meghatározza a hivatásom.

„Ha egy nő a szülése alatt nem olyan, mint egy Istennő, akkor nem a megfelelő személyek veszik körül.”

Ez bizony egy nagyon erős mondat. Hány meg hány olyan szülésnél éreztem magam fölöslegesnek, amikor küzdöttem az elemekkel, a saját és a jelenlévők démonaival úgy, hogy még Szent György is megirigyelt volna a sárkányaimért, és ahol azt hittem, az istennő láthatatlan… Vagy talán mégsem? Gyakran a legkilátástalanabb pillanatokban, amikor az elvárások, a félelmek, a múlt, a jelen, a jövő egybeolvadásában megcsillant a teremtő Isteni pillantás, és akkor megnyugodtam. És volt sok-sok olyan szülés, ahol minden sejtemben érzékeltem, az anya minden mozdulatán láttam a JelenLétet… A csoda manifesztálódásaként megjelent az égi csúszda, amin gyermek érkezett a Föld nevő bolygóra újszülöttként, tiszta lappal…

A másik idéset pedig:

„A testem nem citrom.”

Ne csavard ki… Folytatom és kiegészítem azzal, hogy sem a lelkem, sem az érzelmeim és az életem sem „egy citrom”. Nemcsak a szülőszobán nem, a mindennapi életben sem. Mások számára sem, és igen, saját magam számára sem. Sokszor magamat kell figyelmeztetnem arra, hogy nem vagyok citromból, és nem a savanyúság vagy a nyálképződés miatt… Ez a mondat tanított meg engem arra, hogy

megtanuljam saját magamat szeretni, óvni, védeni, értékelni.

Hiszen mindenki önmagában egy csodás teremtmény, aki egyedülálló és megismételhetetlen mikoruniverzum a nagy galaxisban. Mindannyiunk fényére és energiájára szükség van ahhoz, hogy a Fény láthatóvá váljon mindenki számára.

Ina May üzenete egyértelmű:

a béke a Földön a szülőszobán kezdődik.

És ezáltal mindannyian, akik a szülésben segítkezünk, tiszta szívvel vagyunk a béke nagykövetei. Alázattal és szeretettel, melegséggel és lelki békével, elvárásmentesen segítjük az új generáció érkezését, hogy minden egyes szüléssel egy picit jobbá tegyük a mi kis és nagy világunkat.

Nagy öröm számunkra, hogy támogatóink között láthatjuk és inspirálódhatunk Soma MamagésávalPásztor Annával, akik nemcsak jelenlétükkel emelik az együttlétünket, hanem személyes történeteiket is megosztják velünk, hogy erősítsenek a nehéz pillanatokban, hogy kitartásra bátorítsanak, és hogy általuk és velük megélhessük az anyaság azon szépségét, ami minden áldozatot és energiát megér.

Teremtsünk békével szeretetet, elfogadást, új életet.

Ez az írás a www.ujegyensuly.hu oldalra készült.