Még mielőtt bárki azzal gyanúsítana meg, hogy férfi vagyok, biztos nem is láttam még életemben gyereket, szólok, hogy DE. Két gyermekem van, mindkettő minden gyógyszeres tudatmódosítás nélkül érkezett erre a világra, hüvelyi úton.
Mindkettő szülése alatt átölelte a testem az a borzongás, az a kéjes-mézes érzés, amikor teljes átadásban ringattam magam az élet ölén. És ennek az érzésnek semmi, de semmi köze nem volt semmilyen perverzióhoz, aberráltsághoz vagy egyéb gyalázatra ítélt középkori eszméhez.
Bármennyire is prűd, tabu-imádó és álszent is a társadalom egyik fele, nem lehet beszélni a szülésről csak akkor, ha tisztában vagyunk a női szexualitás főbb momentumaival. A hormonok táncát ismerve sokkal kevésbé tűnik eretneknek a gondolat, hogy a szülés és a szexualitás egy tőről fakad. Ugyanazok a szerveink vesznek részt a munkában, ugyanazok a hangok kísérik az utat, ugyanaz a külső kisugárzás is a legkézenfekvőbb mindkét esetben.
Mégis akkor miért is annyira felháborító, ha valaki élvezi a gyerekéhez vezető utat? Miért illetik mindenféle jelzővel, ha nem a traumáitól, a kiszolgáltatottságtól átitatott szülésélményt vallja magáénak? Ha az első találkozás gyermekével valóban olyanra sikeredett, amilyet megálmodott? Boszorkányt kiáltunk a 21. században? Vagy csak szerettük volna, ha nekünk is ilyen jutna, de – gyakran önhibánkon kívül – nem úgy alakult?
Tény, hogy a szülőanyák 23-28%-a valamikor a vajúdás, szülés alatt valamikor gyönyört érzékel. Mindenkinek másképp jön az érzet, más köntösben csempészi be magát a szülőszobára. Azokban az esetekben, amikor szeretkezéssel indul meg egy szülés, ez az arány még nagyobb. Ráadásul a sperimumok összekötő anyaga tele van prosztaglaninnal: ez az a hormon, ami puhítja a méhszájat, így segítve a gyorsabb tágulást. Van, aki a kúpot választja, van, aki bízik a természet erejében… és ez így van rendjén.
A mellbimbó stimulálása segíti az oxitocin hormon működését, ami nélkülözhetetlen a vajúdáshoz. Nincs vajúdás oxitocin nélkül. Van, hogy természetesen termelődik, koktél formájában, hígulva a többi fájdalomcsillapító hormonnal vagy mesterségesen, tömény formájában, magában, intravénásan. Ha nem indul, vagy nehezen indul a szülés, a mellbimbók stimulálása segíthet. Egészségügyi, bábai konzultációt persze kérjen az olvasó, mielőtt szülésindításnak áll…
Ha az anya a vajúdása alatt stimulálja a csiklóját, kevésbé fáj a kontrakció. Ennek is megvan a maga élettani háttere, hiszen a simogatással olyan endorfinok és egyéb fájdalomcsillapító hormonok termelődnek, amelyek a fájdalomérzetet csillapítják, és megkönnyítik a vajúdásban a tágulást, a lazulást.
Még egy tipp: csókolózni minden mennyiségben… hiszen a csók az arc összes izmát lelazítja, ami közvetlen összeköttetésben van a méhszájjal, ennélfogva az is puhul és lazul, így könnyebben vékonyodik és kezd el nyílni. Ráadásul amikor csókolózunk, a lelkünk fonódik össze a másik lelkével, és az összeolvadásban, a szülővé érésben, a teljes meg és kinyíláshoz nagyon nagy mértékben hozzájárul.
Ilyenkor a baba abban az ölelkező szeretetben érkezik, teljes békében és ráhangolódásban. Neki ez lesz a meghatározó első élménye a külvilággal, amitől sokkal könnyedebb lesz a csecsemőkora és az egész élete. Az anyának is ez lesz az első emlék, ami gyermekéhez köti. Mennyivel szerencsésebb, ha egy gyönyör-élmény köt össze anyaként a gyermekeddel, egy extázis, egy katarzis, inkább, mint egy trauma, egy fájdalom, egy krízis, egy kiszolgáltatottság. Apaként is mennyivel felemelőbb, ha amazonnak láthatod gyermeked anyját, életed párját semmint egy megalázott kislánynak, nem?
Úgy élsz, ahogy szülsz és úgy szülsz, ahogy élsz… még mindig ez a mottóm…
