Szeretet és szeretet között nagy különbség van. Nincs két egyforma ember, aki ugyanúgy szeretne, ahogyan nincs két ember, akit ugyanúgy szeretünk. Van, hogy a szeretet inkább szól önmagunkról, mint a másikról: ilyenkor az elengedés is nehezebb. Eljutott hozzám két történet, és mivel engedélyt kaptam a megosztásra, meg is teszem.
Van egy lány, legyen a neve Éva, fiatal, egyedülálló, roppant intelligens, aki aztán találkozik – mondjuk – Péterrel külföldön. Szerelem első látásra, lélektársi viszony, körbeutazzák a földet, de mivel Péternek már van családja, elvált, neki meg még nincs, pár év után elkezdődnek közöttük a feszültségek emiatt. Péter egyre visszahúzódóbb lesz, kevesebb időt töltenek együtt, a lány elvárja, hogy szeressék őt, de ő maga sem szereti önmagát, aszkéta életet folytat, függőségekbe, allergiákba menekül, utálja magát szívből az életmódja, helyzete miatt. Péter elhagyja Évát egy novemberi napon levélben… Nem vállalja sem a párkapcsolati sem a baráti viszonyt többé.
Éva még jobban megutálja önmagát, bár sóvárog a szerelem után, egyre magasabb falakat épít maga köré. Kitörli Pétert minden lehetséges fórumon, nem akar tudomást venni a létezéséről sem, ezzel 4 évet vágva kukába az életéből. Utálkozik, szídja önmagát és a férfiakat is, gyalázatra kárhoztatva a világot eme tévedés miatt. Szerinte minden hiábavaló volt, az egész kidobott idő és energia, a megérzései hülyeségek voltak, hiszen fizikai síkon nincs mellette a szeretett férfi, bár bevallása szerint mélyen spirituális életmódot folytat… Akkor hajlandó szeretni Pétert, ha ő is szereti őt. Minden közös tervüket a kukába dobja, beiratkozik egy újabb képzésre, életet vált, amiben nincs többé helye Péternek, a szívében tüske van, más férfinak nem marad már felület. Általában ez a gyakori hozzáállás. És most jöjjön egy kivétel…
Aztán a másik történet főszereplői Eszter és Lázár. Bár Eszter csak kezdőnek vallja magát a spiritualitás terén, mély megérzései vannak életével kapcsolatban, amikre igyekszik is figyelni. Megismeri Lázárt, és pár hónappal később egy felejthetetlen aha-érzés hatására megismerik egymásban a másik oldalukat. Rengeteg támogatást kapnak, sok időt töltenek együtt, a szeretet, az intimitás és a feltétel nélküli elfogadás olyan magasságait éli meg Lázár társaságában, amiről álmodni sem mert előtte. Pár hónappal később Lázár a napi 15-20 hívást kezdi csökkenteni egy-kettőre, majd annál kevesebbre.
Időt kér, majd egy novemberi napon emailben megszakít minden szerelmi, baráti, emberi kapcsolatot Eszterrel. Ő azt érzi, különös kegyetlenséggel meggyilkolták. Magába roskad, éjszakákon keresztül imádkozik, mantrázik és virraszt Lázárért. Szeretné gyűlölni, de nem tudja. Nem tud rá haragudni, minden együtt töltött percükért hálás az életnek. Azt el tudja fogadni, hogy elvesztette a szerelmét, de a barátja, játszótársa, tanítója, másik énje nem teheti ezt vele, mégis, elkezdi lezárni a kapcsolatot magában…
Nagyjából ugyanannyi idő telt el a két szakítás óta, fél év, de még mindig naponta imádkozik érte, mert tudja, hogy akármennyire is könnyebb lenne per pillanat, ez az érzés sosem fog elmúlni. Szereti Lázárt akkor is, ha viszontszereti őt és akkor is, ha nem. Örül a sikereinek, akkor is, ha megosztja ezeket vele (semmi életjelet nem kap) és akkor is, ha más fórumról értesül. És elmorzsol egy könnycseppet a történet mesélése közben, és nem a fájdalom, hanem a hála miatt. Teszi a dolgát, miközben beintegrálta az élményeket a lelkébe, az életébe. Részévé tette, amiért hálás az életnek. ’A szeretet soha el nem fogy’- örök bibliai igazság.
Ha igazán szeretünk valakit, azt nem lehet törölni. A szívben nincs delete gomb. Idővel a fájdalom enyhül, a könnyek apadnak, de a heg mindíg ottmarad. És milyen szerencse, hogy vannak hegek a szívünkön, azt jelenti, tudunk szeretni. A „szeretlek, ha szeretsz” nem szeretet, hanem üzlet. Akkor szeress, ha minden feltétel nélkül teszed azt. Az igaz szeretet, a feltétel nélküli. A köszíven is talál annyi táptalajt, hogy életben maradhasson.
Csak engedni kell, hogy az eső időnként megöntözze…
