KARÁCSONYI GONDOLATMORZSÁK

reyes

Vége a Karácsonynak, a szeretet ünnepe elmegy egy évre pihenni és maga után hagy egy tonna maradékot, pár mázsa csomagolópapírt, több száz semmire sem használható ajándékot, és sok háztartásban bankhiteleket, hogy a tökéletesség érzése legalább egy-egy pillanatra meglehessen.

Már hetekkel az ünnep előtt sem vágytam egyetlen boltba sem. Az ajándékokat megrendeltem a neten, minimálisan a közvetlen szeretteinknek, mert a szeretet nem a doboz méretétől függ. Az összetartozás, a meghittség, az alázat, a család érzése nem a külső körülmények hozadéka, hanem a belsőé.

És, most is, mint annyi éven keresztül megálltam egy pillanatra a Család fogalmának ízlelgetésén. Mi a Család? Ki a Család? Mi kell ahhoz, hogy Család-érzésem legyen?

Az, hogy egy férfi egyszer magját elhelyezte egy nő méhében, ami aztán kikel és gyermekké válik, csupán biológia. Vagy mégsem? Vagy a tett aranyszínű szála összeköti ezt a két embert egy életen keresztül? A gyermek léte a bizonyíték arra, hogy ez a két ember egykoron bizalmat adott egymásnak, és megosztották egymással a legszentebb terüket, lehet-e ezt később bármikor felülbírálni? Lehet-e pontot tenni egy család térképére vagy egy végtelen fizikai, szellemi és érzelmi halmaz a család, amiben minden apró változás hatással van a teljes egészre? Sorra záporoznak a kérdések, valamennyiszer elkezdek gondolkodni ezen…

Egyik legnehezebben megdolgozott programom az volt, hogy a család a férfi, a nő és a gyerekek… Aztán a mi családunkból kikerült a férfi… Évekig küzdöttem, könnyben, fájdalomban, szenvedésben tocsogva a csonka-család érzésével. Fantomfájásként gyötört éjjel-nappal a társadalmi nyomás, és be kell vallanom, őseim rám hagyott genetikai és morfogenetikai öröksége is. Szinte láttam magam előtt felmenőim rosszalló pillantásait és sajnálattal teli fejcsóválásait…

Aztán a megoldás, a felszabadítás, a láncok elengedése a jövőből érkezett. A fiamtól. Alig múlt 7 éves, amikor leírta, lerajzolta és egy életre a szívembe, lelkembe véste, hogy mi hárman vagyunk egy család. Megdőlt egy hitrendszer, és ezzel együtt az ősi rosszallás is gyengéd, szelíd odafigyeléssé változott…

Aztán láttam olyan családokat, ahol apa-anyával egymás mellett élnek, nulla érzelmi interakció. A gyerekek mellettük, a közösségi oldalaikon tökéletes kép, a gyerek érzelmileg teljesen instabil. Olyan is van, ahol veszekedések, viták, verekedések szépítik a nagy egybeborulásokat… Akkor az a család? Igen, az is az…

Meg mi van a nagyszülőkkel? Mi van azok szüleivel? Ha már nem élnek, akkor már nem tartoznak a körbe? Kiestek?

Karácsonyra töltött káposztát készítettem. Nagymamám sok-sok éve nincs velünk fizikai testében. Minden töltelék tekerésénél éreztem a keze melegét , a jelenlétét. A lelkemben, a szívem lüktetésében, az emlékeimben, a múltamban, amit átviszek a jövőmbe. Akkor most ű a családom része vagy nem? Természetesen az…

Rajzolgatom a családfám. Sok-sok név, sok-sok történet, egybe fonódó mesék sorozata, fájdalmak, szerelmek, könnyek, nevetések egymásutánisága. Ezekből lettem én. Ehhez adódott hozzá annak a férfinek a múltja, aki gyermekeim apja lett. Mert az időben, térben, a szentségben találkoztunk. És a két gyermek, akik a sejtemből, a sejtjéből, a véremből, húsomból, lelkeinkből lettek annak  a tökéletes pillanatnak az emlékképei, amikor összeért az ég és a föld, és abban az ősrobbanásban megfoganhattak a csodában.

Számomra a család az egység. Amiben feloldódni, töltődni, szeretni lehet. Ahol sorsok, pillanatok, életek találkoznak, hatással vannak egymásra, és a pillanatok emlékét lezárják az örökkévalóságnak. Végtelen lehetőségek és pillanatok tárháza, aminek sosincs vége. Minden pillanatban alakul, formálódik, kiteljesedik, lüktet és összehúzódik..

A család szentsége keres helyet karácsonykor Betlehemben. Krisztus után több, mint kétezer évvel már nem Betlehem a cél, hanem a szívünk. A tudatos ember életében a család szentsége helyet keres… Őszintén, tisztán, szűzen. Tudjuk-e fogadni? Tudjuk-e őrizni a melegét? Vállaljuk-e a felelősségét az együttlétnek, hiszen nem tudjuk, honnan indul és azt sem, merre tart. A család mezején nincs múlt és jövő. Nincs jó és rossz. Egység van, egyensúly, harmónia és béke, csomagolópapír, banki hitelek és tonnányi szemét nélkül….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük