Az anyaság az egyik legmeghatározóbb női szerep. Leírhatatlan mélységből indul, a gyökerektől alakítja át a személyiséget, előre megmondhatatlan és elképzelhetetlen még a legmegdolgozottabb önismerettel rendelkezők számára is, hogy a szülés után milyen anya válik majd abból a lányból, aki a szíve alatt kihordta gyermekét. Persze lehetnek és vannak is elképzelések, rózsaszín, lila vagy épp égszínkék ködfelhők, amik a szocializáció, a tapasztalat (hiánya) és a filmekből látott mintákat részesítik előnyben, de a kérdőjel akkor válik ponttá, amikor pár hete piheg a kisded az anya karján és a kialvatlanság, a bizonytalanság és az ösztönös tudás meg az olvasottság próbál egy új egyensúlyt adni a megborult világnak.

Őrületes az az elvárás-kavalkád amit a nők ezrei kapnak csomagba még mielőtt egyáltalán megfogannának… Még sehol sincs az új élet, de már mindenféle tesztek, vitaminok, testedzések, diéták, életmódtanácsok tömkelege hirdeti a tökéletes anyaság illúzióját.

Egyél ezt, igyál azt, vedd meg ezt, vedd fel azt, fordulj erre, tántorogj arra, és sorolhatnám napestig a jobbnál-jobb tanácsokat osztó, eszméletlenül hatékony marketing fogásokat, amiknek sajnos nagy valószínűséggel valahogy mindannyian áldozatul esünk, a szerencsések rövidebb, a pórul jártak hosszabb időre…

Egy egész generáció panaszkodik a kapott szülői mintára, abban nőtt fel, hogy ő soha nem lesz olyan, mint az anyuja vagy apuja, csak épp befejezni nem tudtuk a mondatot. Emiatt a reális célok és törekvések helyére bekúszott az irrealitás – teljesíthetetlenül magas elvárások, amik nem szerető szülőket, hanem magatehetetlen görcsöket eredményeznek. Ezek az elvárások blokkolják a legnemesebb feladatot, megnehezítik a mindennapokat és elveszik a reményét is a boldog, kiegyensúlyozott szülő-gyermek viszonynak….

Az anyaság aspektusait vesszük nagyító alá ebben az előadásban. Tükör előtt boncoljuk a lelkünk legrejtettebb félelmeit, amik megakadályozzák a teljes anyaság megélését. Hiszen csupán a be nem tartott ígéretek, a meg nem élt remények, az irrealitás az, ami elválaszt minket, nőket és az apai oldalon a férfiakat attól, hogy elvárások nélkül, fékek és görcsök nélkül örüljünk a szülőség minden pillanatának.

Mitől jó egy anya és mitől rossz? Milyen egy jó anya és milyen a kevésbé jó? Hogyan óvjuk meg a gyermekeinket a traumáktól és miként álljunk rendelkezésre a nap 24 órájában? Lehet-e egy szülő mindig kiegyensúlyozott és boldog, a gyerek korától és habitusától függetlenül? Van-e élet a szülés után, és, ha igen, mikor kezdődik?

Érdekes kérdések, még érdekesebb válaszok. A megszokott, begyakorolt és folyton ismételt sémákból kiemelkedve egy garantáltan új szemléletmódot mutatunk be. Átkapcsoljuk a régi mintákat az Új egyensúly irányába. Mert akkor jó az anya, ha boldog, akkor a gyereke is az lesz. Akkor jó az anya, ha nevet a gyerek, ha érez, ha tapasztal és él. Ha megengedi magának az örömeit és fájdalmait, kétségeit és lelkesedését, egyszóval saját példáján keresztül meri élni tanítani gyermekét. Mert a jó anya hiteles, hitelt pedig a saját megmunkált, lecsiszolt, feldolgozott élményei, életeseményei adják..