A nyolckarú hindu Síva-szobrokon pihent meg a napokban a szemem… Elterelt egy olyan irányba, ami még részemről sem megszokott. Annyi feladatunk, annyi tennivalónk, megannyi arcunk és szerepünk van ebben a csodálatos földi létben, hogy szinte megfogalmazhatatlan. És mennyire hálásak lehetünk, hogy a legegyszerűbb szerepnek tűnő támogatás is ezer arccal áll előttünk, és semmi hasonlóságot nem mutat az esetek között.
Életem új szakaszába léptem. Megváltozott a fókusz az életemben, minden szinten. Így egyre gyakrabban kerülök abba a helyzetbe, hogy vadidegeneknek megfogalmazzam, hogy tulajdonképpen ki is vagyok, mit is csinálok.
Hetek, hónapok óta próbálom a múltam pár mondatba sűríteni – mit kerestem a szülőszobán, több száz baba érkezésekor? Szülést vezettem? Jön a kérdés….NEEEMMM- a válasz. Szülést Kísértem(ek). Támogatom az anyát az útját.
Aztán jött életem azon része, amikor a biztonságot és meghittséget adó szülőszoba ajtajai megnyíltak. Akkor már tapasztalt dúlaként, de kezdő támogatóként kukucskáltam kifele a stabil burkomból. Támogattam már nem csupán anyákat, hanem családokat. Amibe ugye beletartozik az anya mellett az apa is. Majd egyre több olyan pár keresett meg, akinek a baba érkezése körül támadtak kérdéseik, és az előtte-utána időszak kitolódott először hónapokra, majd évekre. És arra jöttem rá, hogy bárkivel is dolgozom, bármilyen képzést is tartok a velő az élet csodálatából és a születés bölcsességéből fakad. Hiszen az a mély tudás és ősi tapasztalat, ami a születést övezi hiányzik a modern, rohanó világ tanai közül. Vagyis csak hiányzott, mert egyre többen látjuk az összefüggéseket is, nem csupán a történéseket. És melyik szerep miből fakad? Hát íme:
Az egészségügyi rész miatt lettem a Gátvéder, hiszen sok-sok ép gát hálálta meg a törődést. Innen tanultam leírhatatlanul sokat a test működéséről, a hormonális dinamikákról, a fizikai test összefüggéseiről és azokról a technikákról, amik a jól-létet megalapozzák. Etettem-itattam a szülőszobán, testi komfortérzet növelésére használtam kényeztető, lazító módszereket, hogy segítsem a krízis-állapotból, a stressz-helyzetekből való átlépést. A születés krízise egyben minden változás alapjaiban is megjelenik, hiszen minden új magában hordozza a csírát, ami a sötétségből a világra tör. Ennek a dinamikának a szépsége belengi az egész világot.
A lelki, érzelmi jelenlét hozta a lelkipásztor énem a felszínre. Mit is jelent a lelkipásztor? Számomra azt a hittel és tudással rendelkezőt, aki mindig rendelkezésre áll, ha szükség van rá. Akihez bármikor oda lehet fordulni, be lehet csöngetni és minden elvárás nélkül kíséri az utunk. Dúlaként sétáltam, öleltem, hallgattam, simogattam, szerettem, féltettem és gondoskodtam az anyák szükségleteiről, őriztem álmukat, féltett vágyaikat, kétségeikből próbáltam biztonságot teremteni, félelmeikből alapot rakni, a kilátástalanságból a végtelen lehetőségek felé fordulni.
Most az élet kitágította a szülőszoba falait… Leomlott a steril közeg, kinyílt a világ, és bármerre járok, azt látom, hogy az elfogadásból, feltétel nélküli támogatásból tett szigorlataim adják a legfontosabb útravalót. Az, hogy tudatos megfigyelőként jelen vagyok a tréningjeimen, az, hogy látok is, nem csupán nézek, az, hogy nem próbálom görcsösen a saját elképzelésemre formálni a világot, felbecsülhetetlen erőt ad. A világ olyan, mint amilyennek látjuk. És az én világom egyre nyitottabb, egyre békésebb, egyre szerethetőbb.
Ahogy a tavaszi szélben megpattannak a rügyek és új élet fakad belőlük, úgy pattannak ki a születés bölcsességei, ha figyelünk, és tudatosan jelen vagyunk az életünk folyamataiban. És az hozza meg minden nap az új életet, minden új gondolat az új lehetőséget a világ korlátlan szépségei közül.
