CSAK SZÜLJ ÉS MÁS SEMMI…

Szülésről beszélni olyan, mint az első szerelmes pillantás, mézédes csók vagy mindent elsöprő szeretkezés szentségét, mélységét, humorát, izgalmát kellene bemutatni valakinek, aki az élmény előtt áll… Szinte lehetetlen kívülről elmesélni, bemutatni, hogy mi fog akkor történni, ha méhünk gyümölcse végül úgy dönt, hogy megindul ősei útján a Föld nevű bolygó irányába. Bár csupán pár centi az út, mégiscsak dimenziók közti utazásról beszélünk, egy olyan gigantikus transzformációról, ami első körben a magzatból gyereket, a lányból anyát, a fiúból pedig apát formál. Aztán jön a testvér, a nagyszülő, a nagynéni, nagybácsi, meg az ipam-napam rokonság, tehát nem egy egyszerű dolog ez a szülés..

Aztán az is a folyamat része, hogy megannyi külső körülmény veszi el a figyelmünket a belső munkáról. Lakás, autó, esetleg házasságkötés, kisbútor, nagyszoba, pihenőszék, fürdetőkád vagy pancsoló dézsa, hordozó vagy tologató, üveg vagy műanyagok sokasága villog piros gombként az agyalapon, hogy minél több ingernek tegyünk eleget a tökéletesség elérése céljából.

Pedig annyira egyszerű az egész. Heteket, hónapokat görcsölünk a külcsín csiszolásán, pedig csupán az alap gondolkodásunkat kellene a megoldás irányába terelni, a szeretet általi átváltozásra fókuszálni és elolvad a villogás ereje a belső csend medreiben.

Ami állandó már az is változik?

Évek óta kísérek anyákat. Ahogy én változom, úgy változik a módszerem is. A hozzáállásom meghatározza az információim, a tudásom, az okaim és indokaim. Egy dolog azonban nem változott az évek alatt. Az a hitem, hogy egy nő teste képes gyermeket foganni, kihordani, megszülni, táplálni, felnevelni és elengedni. Sőt, minél jobban telnek az évek, annál mélyebbről tör fel bennem ősanyáim hozománya és tudása, az a bölcsesség, ami az anyatejjel adódik át anyáról lányára.

Amikor Galilei először elkezdte mondogatni, hogy a föld kerek, őrültnek nézték. Ahogy sokunkat őrültnek néznek, akik életünket és tudásunkat a test bölcsességébe vetett hit visszaadásának oltárán áldozzuk. Pedig ez a legszentebb őrültség, ami meghatározza a társadalom önmagához való viszonyulását. Mert minden ember érkezésével megváltozik az élet a Földön. Minden lélek érkezése megmozgatja az Univerzumot. Hatást gyakorlunk egymásra, családjainkra, városunkra, hazánkra, kontinensünkre, földünkre. Boldog születés boldog társadalom csíráját hurcolja magában. Annyira egyszerű, mint a gravitáció. Ha valamit eldobsz, mondjuk egy darab kenyeret, akkor ha leesik, akkor is kenyér lesz. Abból táplálkozunk, ami a tarsolyunkban van.

A szülés a tarsoly feltöltésére egy hatalmas lehetőség. Sok-sok ötletet, motivációt segítek felhozni a lelked mélyéből. Olyan elnyomott érzéseket, lelkesedést, gyermeki kíváncsiságot, amit a felnőtté válás rögös útján elfeledtél. Hogy megnyithasd a saját Univerzumod az új élet befogadása előtt. Ez a szülés. A kapu, ami megnyílik és megnyit a teljességben. Amin, ha egyszer átléptél, nincs visszaút. Nem tudsz soha többé nem anya lenni. És valószínűleg nem is szeretnél nem anya lenni… Hát szedd össze a bátorságod, a szereteted, a lendületed – és szülj. Magadért, az életért, a gyermekedért és a katarzisért.

Találkozunk az Everness Fesztiválon!

Ez az írás a www.ujegyensuly.hu oldalra készült.